A BabyGarden magánbölcsőde egy szeretetteljes, biztonságot nyújtó kis sziget a legkisebbek számára, ahol minden gyermek egyedi figyelmet és támogatást kap.
Különös hangsúlyt fektetnek az egyéni fejlődési ütemre, a játékos tanulásra és a nyitott, elfogadó szemléletre. A multikulturális közeg és a kétnyelvű nevelés természetes része a mindennapoknak, így a picik egy olyan környezetben növekedhetnek, ahol az elfogadás, a kedvesség és a segítőkészség alapértékek.
Mindig inspirál minket, amikor valódi értékek mentén működő közösségeket ismerhetünk meg. A minique. bababoltnál most annak jártunk utána, hogyan teremthető meg egy bölcsődében az a szeretetteljes, biztonságot nyújtó közeg, ahol a gyerekek igazán önmaguk lehetnek. Ennek kapcsán beszélgettünk a BabyGarden magánbölcsőde vezetőjével, Bodó Virággal. Fogadjátok szeretettel az interjút!
1. Mit jelent számotokra az, hogy nyugodt, szeretetteljes, vidám légkör? Hogyan tudjátok ezt a mindennapokban valóban megteremteni a picik körül?
Számunkra ez nem csupán hangulat, hanem egy tudatosan megteremtett közeg. A gyerekek akkor érzik magukat biztonságban, ha a körülöttük lévő felnőttek türelmesek, elfogadóak és szeretetteljesek. Ezért nálunk a nap minden pillanata arról szól, hogy odafigyelünk rájuk, megnyugtatjuk őket, ha szükséges, és együtt örülünk velük a legapróbb felfedezéseknek is. Ezt szeretnénk, ha a szülők is éreznék: nálunk lehetősége van az anyukáknak egy kávéval beülni a fotelbe és közben szoptatni a nap végén, de akár reggel, érkezéskor is.
2. Ez a fajta tudatosság és odafigyelés valóban érezhető. Nem csoda, hogy a szülők is biztonságban érzik magukat nálatok. Innen adódik a kérdés: mi indított el ezen az úton? Mi volt az a pillanat, amikor azt érezted "igen, ezt akarom csinálni!"?
A BabyGarden ötlete abból a személyes vágyból született, hogy olyan bölcsődét hozzak létre, ahol valóban családias, értékeket közvetítő légkör várja a világ minden tájáról érkező gyermekeket. Az a pillanat, amikor először láttam, mennyire meg tud nyugodni és kibontakozni egy kisgyermek a számára megfelelő közegben, számomra megerősítés volt: ezt szeretném adni más családoknak is. Büszkeséggel tölt el, hogy a saját szakmai gondolataim mentén írhattam meg a szakmai programot, alakíthattam ki a napirendet és egyengethetem a picik útját ebben a fontos, korai életszakaszban.
3. Gyönyörű, ahogy a gyerekek belső világához ennyire finoman nyúltok. Hogyan ismeritek meg egy-egy gyermek egyéniségét? Van valamilyen saját módszeretek arra, hogy rátaláljatok, hogy mire van szüksége a kicsiknek?
Minden gyermekhez idő, figyelem és türelem kell. Sok megfigyeléssel, beszélgetéssel és játékos helyzetekkel fedezzük fel, mi az, ami örömet okoz neki, hogyan reagál az új helyzetekre. Ebből áll össze egy kép arról, hogy mire van szüksége. Mivel ez egy közösség, nehéz a különböző igényeket összehangolni – pl. van, akinek több simogatás kell, van, akinek több mondóka, de olyan is, aki inkább szaladgálni szeret – de törekszünk rá.
4. Ez a személyes figyelem gyakran egyéni bánásmódot igényel. Volt olyan kisgyermek, akinél valami különleges igényre kellett reagálnotok?
Volt egy kisgyermekünk, aki nagyon lassan oldódott, és sokáig nem akart bekapcsolódni a közös játékokba. Nem erőltettük, hanem hagytuk, hogy a saját tempójában közeledjen, mindig ott voltunk mellette biztatással. Egy idő után magától kezdett kapcsolódni, és ma már ő az, aki a legjobban bevon másokat is.
5. Megható, ahogy a türelem és az elfogadás ilyen látványos eredményt hoz. Ez talán jól összefoglalja, mit jelent nálatok a szeretetteljes gondoskodás. Hogyan jelenik meg ez a mindennapokban?
Ez számunkra azt jelenti, hogy minden gyermekhez úgy fordulunk, mintha a sajátunk lenne. Nevelési elveink középpontjában a tisztelet, a biztonság megadása, az empátia és a játékos tanulás áll. A szabályok is szeretetteljes keretek között jelennek meg. Ezen kívül igyekszünk a Montessori elvek (Segíts, hogy magam csinálhassam!) Szerint haladni, bár nem vagyunk Montessori bölcsi. Hagyjuk a gyermekeket a saját fejlődési szintjüknek megfelelően próbálkozni, közben segítünk, ha szükséges. Fontosnak tartjuk a dicséretet és a pozitív megerősítést.
6. Az oldalatokon olvasható három kulcsszó: fokozatosság, folyamatosság, játékosság. Mit jelentenek ezek a gyakorlatban, például a beszoktatás során?
A beszoktatásnál például nem siettetünk, ez nálunk 1-3 hét. A gyermeket és a szülőt is bevonjuk, transzparensek vagyunk, az édesanyák ilyenkor belelátnak a mindennapjainkba. Igény szerint visszajárhatnak még szoptatni. Apró lépésekben ismerkedünk, miközben játékos helyzetekkel oldjuk a feszültséget. Így a gyermek természetesen nyit meg, és hamar otthon érzi magát. A valódi beszokás a gyermek részéről akár 1-3 hónap is lehet (a rutin kialakítása, étkezés, alvás). Az elválást a szülő nagyban segítheti. Fontos, hogy biztonságban, jó helyen tudja a kicsit és ő maga is ezt sugallja a gyermek felé mind verbálisan, mind nonverbálisan.
7. A BabyGarden egyik különlegessége a kétnyelvű közeg. Hogyan jelenik ez meg a mindennapokban?
A mindennapokban természetesen váltakozik a két nyelv. Mondókák, dalok, játékok során jelenik meg, így a gyerekek észrevétlenül sajátítják el. Számukra ez nem tanulás, hanem játék, és a többnyelvűség hamar természetessé válik.
Nálunk sok a vegyes házasságból született gyermek, akiknél pl. az angol a szülők közötti kommunikációs nyelv. A gyermek hallja az édesanyja nyelvét (pl. szerb), hallja az apa nyelvét (pl. norvég) és hallja az angolt. Ő így szokta meg, neki ez így természetes, nálunk pedig óhatatlanul hallja a magyart is. Mindig jó érzés, ha magyar szót mond ki először. Ugyanakkor nálunk a kollégák természetesen angol nyelven szólnak, beszélnek az “angolos” gyermekekhez, így az is előfordult, hogy egy teljesen magyar gyermek angol szót mondott először. Hozzátenném, hogy ritkán előfordulhat megkésett beszédfejlődés a többnyelvűség miatt, de nem jellemző.
8. Igazán megható pillanat lehet többnyelvű gyermektől magyar szót hallani elsőként! A személyes figyelem nálatok nemcsak érzelmi, hanem szakmai is. Hogyan működik nálatok a differenciált fejlesztés? Hogyan tervezitek meg, hogy kinek mire van szüksége? Hogyan tudjátok csoporton belül ezt szétbontva megvalósítani? Hogyan teheti ezt meg egy többgyermekes édesanya otthon? Milyen módszerek mentén?
Minden gyermeknél más az erősség és a támogatást igénylő terület. Mi figyeljük a jeleket, és játékos feladatokkal építjük be a fejlesztést. Az édesanyáknak is azt javasolnám: vegye észre, mi az, amiért a gyermeke lelkesedik, és abból induljon ki – az erősségeken keresztül fejlessze a többi területet. A differenciált fejlesztés vagy bánásmód nálunk mindig a szülőtől kapott információn is alapszik. Vannak külsős munkatársaink, logopédusok, konduktorok, terapeuták, akik fel tudják mérni a gyermeket a szülő kérésére. Ha szükségét látják, hogy a bölcsődében töltött idő keretein belül kapja meg a gyermek a fejlesztést, úgy a kolléga házhoz jön hozzánk. Így a gyermek egyéni vagy csoportos fejlesztésen tud részt venni, így a szülőnek már délután nem kell a nagy forgalomban vinni a gyermekét külön foglalkozásra, fejlesztésre. A szülők a foglalkozások után értékelő lapot és gyakorlatsort kapnak, amit otthon is gyakorolni szükséges, valamint lehetőségük van személyesen konzultálni a nálunk tevékenykedő fejlesztő szakemberekkel.
9. Mit tapasztaltok: milyen hatással van a gyerekekre az, hogy ilyen különbözőek és ilyen sokféle háttérből érkeznek? Milyen csodák születnek ebből a sokszínűségből?
A gyerekek szinte azonnal elfogadják egymás különbözőségét, legyen ez ételallergia, nyelvi különbség, eltérő mozgásfejlődés vagy egy más, izgalmas bőrszín. Számukra természetes, hogy több nyelvet hallanak, vagy hogy valaki más szokásokat hoz otthonról. Ezáltal empatikusabbak, nyitottabbak, és sokszor olyan kedves gesztusokat tesznek, amitől nekünk is könnybe lábad a szemünk. Nagyon aranyos volt, mikor az első színes bőrű babát “fogdosták”, félve értek a hajához. Másnapra már nem volt “szenzáció”.
10. Ez nagyon édes élmény lehetett! Van olyan napi rutinotok vagy különleges programotok, ami kifejezetten a más kultúrák iránti nyitottságot, elfogadást segíti elő?
Tavaly nyáron például tematikus heteket csináltunk: minden héten egy új országba “látogattunk el”. A francia hét alatt croissant és madeline-t ettünk, csigákat gyurmáztunk és baguette-tel camembert sajtot kóstoltunk. Az olasz hét alatt házi pizzát gyúrtunk, spagettit és mozzarellát ettünk, tésztanyakláncot fontunk. Az amerikai hét alatt – az amerikai gyerekek örömére – házi hot dogot ettünk és igazi “amcsi” palacsintát készítettünk. Spanyolországot a churroson, a tortillán és a tapas-on keresztül ismertük meg, de csináltunk sombrero kalapot és bikát is, ugyanígy szereztünk élményeket a görög és az angol kultúráról is.
11. Ilyen élmények hallatán, Nálatok a felnőtt is újra gyermekké szeretne válni, hogy átélhesse a mindennapjaitokat! Apropó, felnőttek... Milyen a kapcsolatotok a szülőkkel? Hogyan építitek ki azt a fajta bizalmat, amire igazán szükség van a jó együttműködéshez?
Nagyon fontos számunkra a nyitottság és a folyamatos kommunikáció. Mindig elérhetők vagyunk, naponta beszélgetünk a szülőkkel, és közösen keressük a megoldásokat, ha kérdés vagy nehézség adódik. Reggel és délután személyesen szánunk időt mindenkire. Információkat kapnak arról, hogy telt gyermekük napja, mikor mit evett, hogyan és kivel játszott. Napközben fényképeket, rövid videókat küldünk, hogy lássák, jó kedvű a gyermekük. Fb-n és instán is jelen vagyunk. Sok szülő alakított ki baráti kapcsolatot is itt az évek során, pl. Együtt járnak játszótérre, nyaralni.
12. Segítetek abban is, hogy a szülők otthon folytathassák azt a szemléletet, amit nálatok megtapasztalnak?
Igen, sokszor adunk apró tippeket, ötleteket a szülőknek, hogyan tudják otthon is folytatni azt a szemléletet, amit nálunk megtapasztalnak a gyerekek. Ez lehet akár egy esti rutin, egy játékötlet vagy kommunikációs módszer.
13. Szerinted mit ad egy jó bölcsi a való élethez? Miben más az a gyerek, aki egy ilyen légkörben nő fel?
Biztonságot, önbizalmat és nyitottságot. Az a gyermek, aki szeretetteljes közegben nő fel, bátrabb, könnyebben kapcsolódik másokhoz, és örömmel fedezi fel a világot.
14. De sajnos ezeknek a csodás bölcsis éveknek is egyszer végeszakad. Amikor eljön az óvodai átmenet ideje, mit láttok a gyerekeken? Hogyan segítitek őket abban, hogy ez az új korszak is könnyedén menjen?
Amikor eljön az ideje, a gyerekeknél látjuk, hogy mennyi készséget sajátítottak el. Megtanultak önállósodni, közösségben működni, kommunikálni. Mi mesékkel, szerepjátékokkal készítjük fel őket arra, hogy az új közeg ne legyen félelmetes, hanem inkább egy izgalmas kihívás.
15. Ha most egy olyan szülő olvassa ezt a beszélgetést, aki még csak keresi a „jó” bölcsit a kisgyermekének, mit tanácsolnál neki? Mire figyeljen igazán? Hogyan találhatja meg a gyermekéhez passzoló legjobb bölcsit?
A legfontosabb, hogy a szülő szívből is érezze: biztonságban van a gyermeke. Figyelje meg, milyen a légkör, hogyan beszélnek a pedagógusok a gyerekekhez, és hogy valóban egyéni figyelmet kap-e a kicsi. Nem a falak, hanem az emberek teszik a jó bölcsit. Fontos, hogy szimpatikus legyen a vezető és a bemutatott szakmai program is. De a bizalom és a biztonság érzete legyen az elsődleges szempont.
16. Zárásként egy kis játékot szántam, ha a nálatok nevelkedett babák egyszer felnőnek, és egyetlen szóval kellene leírniuk, mit jelentett számukra a BabyGarden, szerinted mi lenne az a szó? Mit üzensz a felnőtt énjüknek?
Azt hiszem, a „szeretet” lenne ez a szó. Azt üzenném a felnőtté vált gyerekeinknek: mindig őrizzék meg azt a kíváncsiságot, nyitottságot és kedvességet, amit itt megtapasztaltak, mert ezek az értékek egész életükben segíteni fogják őket.
Bodó Virág
a BabyGarden Daycare vezetője
https://babygardendaycare.com/
