Anyák hangja rovatunk azért jött létre, mert a minique. bababoltnál szeretnénk egy olyan támogató légkört megteremteni az édesanyáknak, ahol őszintén vállalhatják érzéseiket, nem kapnak érte kritikát. Édesanyaként sokszor érezzük úgy, hogy problémáinkkal egyedül maradunk. Pedig nem vagyunk egyedül: a legtöbb anyában ott élnek ugyanazok a félelmek, kétségek és gondolatok, csak ritkán merjük kimondani őket. Itt teret adunk annak, hogy a nehézségekről is őszintén lehessen beszélni, szakértők bevonásával, édesanyák történetein keresztül, interjúkkal és valódi tapasztalatokkal. Célunk, hogy megmutassuk: az anyaság sokszínű és olykor küzdelmes, de minden érzésünknek helye van, és a támogatás nálunk mindig elérhető.
Minden szülő számára fontos a gyermekei egészséges étkezése. Ugyanakkor nem szeretnénk, hogy kimaradjanak az ünnepekkel együttjáró finomságokból, legyen szó akár a nagyi által hozott mikuláscsokiról, akár egy klasszikus karácsonyi süteményről, vagy egy szelet szülinapi tortáról. Hol van hát az egyensúly?
Nagyon fontos tudnunk, hogy a babák már édes íz preferenciával születnek. Az anyatej is édes, a (tej)cukor jelenléte pedig azt mondja a gyermeknek: ez az étel energiát fog adni nekem. Ugyanakkor ha azt szeretnénk, hogy a gyermekünk változatosan étkezzen, szívesen egye az egészséges alapanyagokat, nagyon fontos, hogy az édes ízek ne vegyék el a helyet a többi ételtől. Ezért a hozzátáplálás kezdetekor nem javasolt cukrot (se egyéb édesítőt, szirupokat vagy hasonlót, se mesterséges édesítőszereket, különösen nem mézet) kínálni.
Először ismertessük meg a babánkat a természetes ízekkel, ahol a répa vagy alma édességének nem kell egy cukros süteménnyel vetekednie. Figyeljünk a kiegyensúlyozott kínálásra, a példamutatásra, és arra, hogy változatos és egészséges alapanyagok alkossák gyermekeink étrendjét.
Az első időszakban még egyszerű elkerülni az édességeket. Ne felejtsük el: a mi felelősségünk, hogy mi kerül a gyermekünk tányérjára. Azonban 2 éves kor környékére kínyílik a világ: a gyermekünk egyre jobban figyel, hogy mi történik körülötte: mit eszik a nagymama vagy a szomszéd kislány, mit hoz a mikulás, és persze ha intézménybe jár, az ottani menü is jelentős részét ki fogja tenni az étrendjének. Eljön a pillanat, amikor elkezdi kérni a csokit, kekszet, édességet. És a szülőnek egyre nehezebb feladat megtartani az egészséges egyensúlyt.
Ha túlságosan tiltjuk az édességeket, feltételekhez kötjük, vagy motivációként használjuk, hozzájárulunk ahhoz, hogy a gyermekünk egyre jobban akarja. Az egyenlet egyszerű: edd meg a brokkolid, és lesz csokoládé = a brokkoli egy feladat, az csoki pedig a jutalom.
Persze a gyermekünk magától is érzi, hogy az édesség milyen finom. Szülői felelősségünk őt mértéktartásra tanítani, és ez nem egy egyszerű dolog.
A túlzott megszorítás azt okozhatja, hogy a gyermek sosem tanulja meg az önkontrollt, de ha nem húzunk határokat, az egészséges, változatos étkezés helyét átvehetik a gumimaci, csokimikulás és sütihalmok.
Mi is az egészséges mérték?
A WHO azt javasolja, hogy a teljes kalóriabevitelünk maximum 10 %-a legyen szabad cukor. Ideális esetben a hozzáadott cukrok mennyiségét 5% alatt tudjuk tartani. Ez egy ovis korú kisgyermeknek napi maximum napi 10-20 g cukrot jelent.
A fő pillérei a mértéktartás tanításának:
Példamutatás: a szülők is egészséges kapcsolatban vannak az édességekkel. Nem nasiznak titokban, nem viszik túlzásba, és meg tudnak állni mielőtt elfogy az egész tábla csoki.
Egészséges alternatívák: a hétköznapokon rendszeresen tízóraizunk, uzsonnázunk gyümölcsöt, olyan házi süteményeket (édeset és sósat), amik nem nagyon cukrosak, hanem egészséges alapanyagokat, pl. gyümölcsöket, olajos magokat tartalmaznak. Ezt támogatja egy jól kialakított napirend is, napi ötszöri étkezéssel, és a folyamatos nassolás elkerülése.
Megtanítani, hogy az édesség is része lehet a hétköznapoknak: néha tálaljunk egy darab édességet pl. az uzsonna részeként, melléhelyezve olyan elemeket, mint gyümölcsök, egy szendvics, vagy bármi, amit általában is kínálunk uzsonnára.
Mindez persze könnyen felborul egy ünnepi időszakban, amikor minden tele van csokoládéval és süteménnyel, vendégségben eszünk, vagy ajándékba kapunk egy halom csokimikulást.
Tehát mi a célravezető hozzáállás?
Először is: fogadjuk el, hogy az ünnepek stresszel járnak – nem csak a felnőttek, de a gyermekek számára is. A kiszámíthatatlan, irányíthatatlan viselkedést nem a cukorsokk okozza önmagában, hanem az egész csomag: a rutin megváltozása, a szokatlan emberek, tömeg, hangzavar, az ajándékozás izgalma… Ha számítunk rá, hogy ezek meg fognak mutatkozni a gyermek viselkedésében, máris könnyebb lesz kezelnünk a helyzetet.
Sokkal több hétköznap van, mint ünnepnap, és az egészséges étkezést ilyenkor alapozzuk meg. Viszont amikor jönnek az ünnepek, és a gyermek sok édességet kap, ismerjük fel, hogy ez egy különleges nap. Ne emeljük a stresszfaktort tiltással, vitatkozással – engedjük el a gyeplőt. Tekintsük ezt egy lehetőségnek, ahol a gyermekünk gyakorolhatja az édességekkel kapcsolatos döntéshozást.
Hogy miért jó ez?
A gyermek megkapja az irányítást – figyeljük meg, mihez kezd vele! Lehet, hogy túlzásba viszi az édességfogyasztást: ilyenkor finoman segíthetünk neki eljutni a felismerésre, hogy a túl sok édesség nem esik neki jól. De az is lehet, hogy pozitívan csalódunk. Fáradtságos munkánk meghozta a gyümölcsét, a gyermek tudja, hogy az édesség nem egy különleges, elérhetetlen dolog, ezért akkor sem habzsol, amikor megtehetné – már kialakulóban van az önkontrollja. Ilyenkor csak magunkban örvendezzünk: a legjobb, ha sosem csinálunk nagy ügyet a gyermekünk ételhez kapcsolódó döntéseiből.
Akárhogy is, az ünnepnapok legfontosabb része, hogy együtt van a család. Kínáljunk tápláló, fehérjében, rostban gazdag ételeket étkezési időben, helyezzük előtérbe a közös időtöltést, tervezzünk a programba sok szabadtéri, mozgással járó tevékenységet, hogy levezessük a fölös energiákat, és fókuszáljunk arra, hogy pozitív közös emlékeket teremtsünk!
És ha véget ért az ünneplés, a gyermekkel közösen elrakhatjuk a megmaradt csokoládét, hogy legyen miből enni tízóraira, uzsonnára, ahogy már megszoktuk.
Mit mondjak a gyermekemnek az édességekről?
Ez nagyon finom.
Anyának/apának ez a kedvenc édessége, szeretnéd megkóstolni? És a diót is nagyon szeretem, feltörjük együtt?
Az édes dolgok gyorsan sok energiát adnak nekünk, de fontos, hogy mást is együnk.
Jobban fogod érezni magad, ha nem csak a csokit eszed meg a mikuláscsomagból, hanem a mandarint és diót is.
Szeretnéd megkínálni a többieket is?
Amikor gyerek voltam, én is nagyon szerettem palacsintát sütni az anyukámmal.
Figyeljünk oda, hogy utána alaposan megmossuk a fogunkat!
Mit mondjunk, ha éppen tiltani akarjuk az édességet?
Most nincs itt az ideje a csokinak. Ha hazaérünk, ebédelni fogunk.
Mi ilyet nem eszünk, de otthon sütök neked valami hasonlót. (Ez különösen hasznos, ha pl. allergia vagy betegség miatt nem adhatsz neki valamit.)
Idegenektől nem fogadunk el ételt (ha a buszon akar valaki cukorkát nyomni a gyerek kezébe).
Látom, kaptál egy nyalókát. Gyere, félretesszük uzsonnáig.
Ó, ez a csokimikulás pont jó lesz, hogy csokis kekszet süssünk belőle!
Ma már ettünk édességet, a többit félretesszük későbbre.
Milyen kommunikációt próbáljunk elkerülni?
Csak most az egyszer kaphatsz belőle.
Na jó, veszek neked csokit, mert jól viselkedtél.
Ha csöndben maradsz, kaphatsz egy nyalókát!
Ha szépen megeszed az ebédet, utána kaphatsz desszertet.
Ha rossz vagy, a Mikulás nem hoz neked csokit!
Nem, a cukor méreg! Fujj, ez szemét!
És mit mondjak a rokonoknak?
Két évnél kisebb gyermekek esetén különösen, de nagyobbaknak sem árt, ha csökkentjük az ajándékba kapott édességek mennyiségét. Ezért aztán azoknak a rokonoknak, akik nyitottabbak az együttműködésre, bátran kínáljunk alternatívákat a csokimikulás helyett. Tárgyi ajándék és élmény is jöhet ilyenkor (olyan fogyóeszközök is, mint a gyurma, matrica, színező), javasolhatunk egészségesebb süteményrecepteket, és olyan édességalternatívákat, mint a gyümölcspüré vagy szelet, kölesgolyó. A mikuláscsomagból ne maradjon ki a gyümölcs sem. Jó opciók még a diófélék és aszalványok, de mindig vigyük figyelembe a gyermek korát és képességeit, hiszen ezek fulladásveszélyesek lehetnek. Figyeljünk azonban a cukormentes édességekkel, mert ezek gyakran gyermekeknek nem megfelelő édesítőszereket tartalmaznak.
Kellemes, stresszmentes adventi időszakot kívánok nektek! Ha babád hozzátáplálásával, ovis-kisiskolás korú gyermeked étkezésével kapcsolatban van kérdésed, keress bátran, szívesen segítek!
Keszler Dorka
Táplálkozási és hozzátáplálási tanácsadó
www.tobbzoldseget.com
Instagram: vegan.ust
Nálatok hogyan működik az édességfogyasztás? Van valamilyen bevált szabály vagy rutin, ami segít egyensúlyt tartani a nassolásban?
Oszd meg velünk tapasztalataidat a lenti kommentszekcióban vagy instagramunkon, hogy más anyák is inspirálódjanak belőlük! Lehet, hogy pont a Te tanácsod segít valakinek.
Ha kérdésed merült fel a témával kapcsolatban, bátran tedd fel kommentben,
vagy fordulj Keszler Dorkához, jó szívvel ajánljuk Őt nektek!
Kövess minket Instagramon, vagy iratkozz fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesülj a legújabb Anyák hangja bejegyzésekről!
Ui.: Csatlakoznál szakértőink közé, hogy segíthesd az anyákat ezen a csodálatos, ám nehézségekkel tarkított úton? Vagy anyaként van egy történeted, ami anyasággal kapcsolatos, kívül esik a megszokottól és szívesen megosztanád velünk és más anyákkal? (várandósság közbeni árnyak, szülésélmény, szülés után kialakuló érzések stb.) Ha szeretnéd, örömmel készítünk interjút veled, akár tapasztalatmegosztás céljából, akár azért, hogy picit gyógyírt nyújtsunk lelkednek („Nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.”).
Keresd csapatunkat bizalommal: info@minique.hu
